A cionizmus magyarországi születésű atyja semmiképpen nem volt „konzervatív”, ugyanakkor gondolkodásába mélyen beivódtak a 19. század végi franciaországi demokrácia visszásságai és egyfajta konzervatív attitűddel szemlélte a számára nem rokonszenves megnyilvánulásokat.
"Leo Strauss 1957 januárjában cikket, pontosabban a szerkesztőnek szánt levelet írt a National Review-ba, amelynek kiváltó oka egy pár hónappal korábbi («The Myth We Call „Abroad”» 1956. november 17.) anyag volt, amelyben a szerző, Guy Ponce de Leon éppen az Egyesült Államok szegregációs faji politikáját bírálta abból a szempontból, hogy rossz fényt vet az USA külföldi imázsára, és egyben dicsérte Amerikát, mert sokkal inkább harcol a faji szegregáció ellen, mint más országok. Izraelt pedig azért kritizálta, mert szerinte a zsidók – bár maguk is a faji szegregáció történelmi áldozatai voltak a modernitásban – „megalkották” a „világ első faji államát”. Strauss – akinek célja az volt, hogy Izraelt és a cionista hagyományt a konzervatív amerikaiak számára is elfogadhatóvá tegye –, amellett érvelt, (tehát ilyen szempontból apologetikus anyagot tett közzé), hogy Theodor Herzl, a politikai cionizmus pesti születésű és egyébként magyarul kiválóan tudó alapítója alapvetően konzervatív volt, hiszen a zsidók „erkölcsi gerince” (moral spine) veszélybe került, mivel az emancipáció nagy károkat okozott a számukra. Sok esetben elidegenítette a zsidóságot a saját hagyományától és semmi mást nem adott a számukra, csak a formális egyenlőséget. „A cionizmus pedig segített megakadályozni azt, hogy a tiszteletreméltó és ősi különbözőségek „progresszív módon” egyenlítődjenek ki, így ilyen szempontból konzervatív funkciót töltött be.”
Nyilvánvaló az, hogy Straussnak e véleménye – bár alapvetően egyet lehet érteni vele – nem „bontja ki” az igazság minden részletét, arról nem is beszélve, hogy jelentősen összekeveredik benne a Herzl gondolkodásáról alkotott vélemény, illetve az általa teremtett politikai mozgalom értékelése. Ugyanakkor, amikor Strauss arról beszél, hogy a politikai cionizmus célja az volt, hogy a „büszkeséget felélessze” a hagyományhoz való ragaszkodás által erre alkalmassá vált emberekben, akkor nem jár messze az igazságtól.
Ha közelebbről tekintjük, akkor a pesti születésű Herzl Tivadar, a politikai cionizmus alapító atyja igazából liberális volt, bal- és jobboldali „kilengésekkel”. Ugyanakkor konzervatív nézetei is voltak és – többféle ok miatt – erős fenntartásokkal szemlélte az izmosodó baloldalt, főleg annak Franciaországban megjelent képviselőit."
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
„Egy eldurvult világban Európa és az Egyesült Államok együtt erősebbek” – fogalmazott közös nyilatkozatában Ursula von der Leyen és Antónia Costa.
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
A lengyelek biztosítanák a szabad belépést és távozást az izraeli miniszterelnöknek.
A visszatérő elnök megakadályozná az iráni atomfegyver előállítását, kiszabadítaná az izraeli túszokat és lezárná az orosz–ukrán háborút, nem úgy, ahogy azt Zelenszkijék szeretnék. És ez még nem minden...
Valótlanságokat állított a Floydot lefogó rendőrről.
Az X-en akadt ki egyik milliárdos a másikra, mutatjuk a részleteket.
„Egy eldurvult világban Európa és az Egyesült Államok együtt erősebbek” – fogalmazott közös nyilatkozatában Ursula von der Leyen és Antónia Costa.
A kommunikációs igazgató szerint, Brüsszelben dől majd el a küzdelem a múlt háború-, bevándorlás- és genderpárti erői és a békepárti, biztonságpárti és családpárti patrióták között.
